Ma megvolt az első családi sétánk hármasban a parkban.
Apa tolta a kocsit végig, szerinte én még úgyis tolhatom eleget.

A babakocsiban a levegőn mindig jókat alszol, így mi tudunk beszélgetni kicsit apával, aminek örülünk, mert sokat beszélünk mindketten.

A séta programja a következő volt:
Egy nagy kör megtételével elmentünk a fagyizóba, ahol a teraszon leülve elnyaltuk a fagyit, közben megbeszéltük,hogy miért utálok a földszinten lakni, és hogy hova kéne költöznünk amikor már kicsi lesz a hely a lakásban.

Fagyi után elindultunk a park felé, közben nézegettük a kocsikat, mert sajnos a cég elveszi az autót, így nagyon valószínű, hogy autóra kell költenünk a félretett pénzünket. Megállapítottam, hogy semmiképp nem veszünk olyan kocsit aminek középen van a műszerfala az ablakban, mert az zombi autó, és olyat én nem akarok.

A parkba érve rájöttünk, hogy tulajdonképpen állatkertként is funkcionálhat a játszótér, ahol mint a gorillákat, az embr igazi ősanya mintapéldányokat láthat, ezért ennek elemzésébe fogtunk apával ( a fajok eredetéről, és a különböző típusokról külön post készül majd), még pedig úgy, hogy mint a régi szép időkben beültünk a hintába.

Séta közben mindig alszol, elnyom a jó levegő, de sajnos most pár napja a hideg, szeles idő miatt eléggé nyugtalan vagy. Éjszaka mindig nyöszörögsz, és pedig minden rezdülésedre ébren vagyok, ezért most pár napja szinte már állva elaludnék, de apa ma reggel nagyon figyelmes volt, mert reggel hét körül nagyon nyöszörögtél, felkelt, kivitt a nappaliban, és vigyázott rád, én pedig fél kilencig alhattam, mert tudtam, hogy jó kezekben vagy.