Most születtél, de már el is telt nyolc hónap, repül az idő.
Szépen beállt a napirend, rutin szerűen megy minden, mint a karikacsapás.

A súlyoddal, már több esetben is foglalkoztunk, a téma még most sem mellőzhető.

Megszületett az unokaöcséd.

Az a normális, ha a gyerek kisbuddha, vagy ha arányos, és kiegyensúlyozott?

Megvolt az első családi nyaralás, és még én is tudtam pihenni kicsit.

Eljöttünk nyaralni, lent vagyunk, süt a nap, nyakig ér a hálidéj, de...

Mint arról apád beszámolt, nyaralni megyünk. Szerinte a világ összes pénzét el tudnám költeni, de ki nem?! A pénz költése a nememből adódik.

Ezt mondják az öregek.

Apád a szokásos éves talin van, így 3 napig csak ketten vagyunk.

Ma Dobogókőn kirándultunk, egy rémálom volt.

Megvan az új babakocsi.

Mint már arról korábban említést tettem, új babakocsira lesz szükség.

Újabb hitel, még nagyobb felelősség, hogyan nő fel az ember egyik pillanatról a másikra.

Anya.

Ma csajos este van Lili, apa nincs itthon, szóval csak ketten vagyunk.

Ma reggel mikor felkeltem, éreztem a vihar előtti csendet nálad, ültél a pihenőszékben, nyitva volt a szemed, és érdeklődve nézelődtél, tudtam,hogy ez az idilli pillanat nem fog sokáig tartani.

Avagy, hogy néz ki egy átlagos nap.

Tegnap este a konyhában beszélgettünk apával (régi szép idők...), kb. 1 óra alatt sikerült elaltatnom téged. Szóval visszatérve beszélgettünk, és említettem neki néhány dolgot a terhességgel, és a szüléssel kapcsolatban, apa azt mondta, hogy ezeket a dolgokat írjam le, mert néhány hónap/év múlva már úgysem fogok emlékezni rá.

Ma megvolt az első családi sétánk hármasban a parkban.
Apa tolta a kocsit végig, szerinte én még úgyis tolhatom eleget.

Mit ne csinálj a várandósság, és a szoptatás alatt, megmondják az okosok.

El kell, hogy mondjam, mi történt velem amíg vártalak, és hogy érzem magam most, miután megszülettél.

Minden kezdet nehéz, mondhatnám, ha ez lenne az első blog amit írnék.