Ezt mondják az öregek.

Valahol tudtam, hogy igazuk van, csak nem hittem el, hogy tényleg egyenes arányban van a növekedés a gondokkal.
Amikor a hasamban voltál, tudtam,hogy valóban az lesz a legkönnyebb időszak, hiszem oda mentem ahova akartam, akkor amikor akartam, és azt ettem amit akartam.
Aztán megszülettél, imádtam, de nem tudtam mit kell csinálni, aztán jött minden, a pelenkázás, fürdetés, szoptatás, öltöztetés, altatás,és a napi körforgás.
Jelenleg a 3 óránkénti szoptatáshoz kell igazodni, és úgy kell betájolni a programokat, illetve megszervezni nekem a kimenőmet.
Később majd már nem lehet egyedül hagyni a szobában, mert megfordulsz, aztán majd mászol, utána pedig a felállással, és járással próbálkozol.
Amikor majd megtanulsz beszélni, az talán könnyít a dolgokon, legalább el tudod mondani amit szeretnél.Ezután jönnek persze újabb kihívások, majd nem fog menni a matek, vagy tudom is én, előjönnek azok a problémák, hogy bajod van a külsőddel, ügyelnünk kell a lelki világodra is, stb.

Így kicsit elgondolkodva, mérlegelve van létjogosultsága a címnek, jesszus, milyen megpróbáltatások várnak még rám?