Most születtél, de már el is telt nyolc hónap, repül az idő.
Szépen beállt a napirend, rutin szerűen megy minden, mint a karikacsapás.

A babakocsi vadászat után etetőszék vadász következett, maradtunk a bevált márkánál, és a szék is ABC Design lett, használtan, szereted.
Van két fogad, mindent eszel amit lehet, már nincs cici, tápszer van, bár az orvos szerint még mindig nem vagy kellően kövér...

Sok helyen olvastam, hogy mekkora trauma az anyának az elválasztás, amikor már nem tudja szoptatni a gyereket, és lassan-lassan elmarad a ceremónia.
Hát engem nem ütött meg nagyon, sokkal jobban meg fog viselni amikor a sport részt megfordítom a babakocsin, és te a világba nézel, és nem rám.
Még nem történt meg, de azt nem várom, mondtam is apádnak, persze mosolygott, mert tudja, hogy nem vagyok egy érzelgős ősanya. Szeretlek, imádlak, de racionális vagyok, és tudom, hogy nem kell agyongyötörni, hiszen már most több eszed van, mint néhány felnőttnek, megoldasz szépen lassan egyedül mindent.

Egyedül játszol a járókában reggelente, legalább fél órát amíg kávézom, ezt imádom, persze utána már nem nagyon megy az egyedüli játék, de tudod, hogy ennyi nekem is jár.
Csak állva, nem csinálsz mást csak állsz, keveset szoktál ülni, tudod, hogy kapaszkodni kell, szépen lehajolsz azért amit éppen rágni akarsz, de állsz.
Nem baj, te tudod mi a jó neked. Észre vettük, hogy most minden olyan játék tetszik ami hangot ad, ezért próbáltunk beszerezni néhány új játékot, persze a nagy részét a Jézuska hozza, de mire ezt olvasod, már úgyis mindegy.

Nem írok olyan sűrűn mint apád, mert nincs annyi mondani valóm, meg nem is tudok olyan jól, de ezt a babakocsi ügyet mindenképp meg akartam örökíteni.