Ma reggel mikor felkeltem, éreztem a vihar előtti csendet nálad, ültél a pihenőszékben, nyitva volt a szemed, és érdeklődve nézelődtél, tudtam,hogy ez az idilli pillanat nem fog sokáig tartani.

Meg is kaptam a jelzőt apádtól, mondtam neki, hogy:"olyan vagyok mint egy ősanya", és lelkesen bólogatott.
A mai napon sikerült délután fél négykor eljutnom a zuhanyig, pizsamában flangáltam egész nap, két helyen voltam lehányva, téged 5 alkalommal öltöztettek át, mert a legjobb pillanatokban buktál, nem is kis adagokat, nem voltam megfésülködve, fogat sem mostam. Apa ma itthon dolgozott, nem sokat tudott segíteni, ezért csúsztam el mindennel, és igyekeztem nyugodt körülményeket biztosítani neki, ez pedig azt jelentette, hogy két percenként dugdostam vissza a cumit a szádba, hogy ne sírj.

A hangod ma sokat fejlődött, a tüdőd is jól igénybe vetted, születésed óta ez volt a leghisztisebb napod, egy szemet nem aludtál, szerintem már attól vagy fáradt. Nem csodálom, hogy teljesen ki vagy bukva, mert kint olyan szar idő van, a viharba nem is vittünk ki, mi is majdnem idegbajt kapunk itt bent.

Most abba kell hagynom, mert megfürdetlek, hátha az kicsit megnyugtat. Nem nagyon jött össze, amíg a vízben voltál, csönd volt mint az utóbbi időben eddig mindig, de előtte, és utána ismét vörösség vált a fejed. Ettél, kicsit még sírtál, de most csend van a szobában (le is kopogtam gyorsan).
Úgy döntöttem, előveszem a "szakirodalmat", és megnézem, hogy tud-e mondani valami okosságot a mai napra vonatkozóan. A suttogó szerint a "kisangyal" kategóriájába tartozol, van benne némi ráció, csak ne jöjjenek frontok, viharok. Mivel a nagymamád sajnos tavaly ősszel elment, így kénytelen voltam valami könyvet venni, hogy legyen fogalmam arról, mit és hogyan kell csinálni egy gyerekkel, a fent említett könyvben találtam néhány értelmes dolgot, amit hasznosítottam is, de a mai nap problémájára nem volt benne megoldás.
Hiszek a homeopátiás bogyókban, ajánlott is néhány bogyót a védőnő mindenféle problémára, de azt túlzásnak tartom, hogy front esetén leszedáljalak vele, így maradt a sírás egész nap.

A mai napra végszóként: ami nem öl meg, az erősebbé tesz. (mostanában az életbölcsességekhez igazítom az életem)