Tegnap este a konyhában beszélgettünk apával (régi szép idők...), kb. 1 óra alatt sikerült elaltatnom téged. Szóval visszatérve beszélgettünk, és említettem neki néhány dolgot a terhességgel, és a szüléssel kapcsolatban, apa azt mondta, hogy ezeket a dolgokat írjam le, mert néhány hónap/év múlva már úgysem fogok emlékezni rá.
20-22 hetesen meg voltam győződve róla, hogy nekem már milyen nagy hasam van, és vérig voltam sértve, ha valaki azt mondta, hogy kicsi hasam van, aztán a 38. hét körül megnéztük a terhesség alatt készült képeket, és rájöttem, hogy amit hasnak hittem, az semmi nem volt az utolsó héthez képest.
Amíg a koraszülés veszélye miatt kórházban kellett feküldnöm, begyűjtöttem a sok infót a már szült kismamáktól, kérdezgettem tapasztalatokat, meg mindet ami érdekelt, természetesen hasonló habitusú kismamákat kérdeztem mint én vagyok, ősanyáktól nem kell tanács...
Aztán megismertem a nászasszonyt, mert ő lett a szobatársam, így már volt valaki akivel jókat dumálhattam arról mi történik velem, hiszen azok a barátnőim akik nem várnak babát, a 9 hónap alatt halálra unják a témát, lényeg a lényeg, hogy Sz ( a szobatársam nevezzük így) ugyanarra a napra volt kiírva mint én, csak ő kisfiút várt.
Te hajnalban születtél, én már lábadoztam a vajúdóban amikor bejött CTG-re, de már nem engedték haza, mert elfolyt a magzatvíz, szóval délutánra már ő is megszült, én felkerültem a csecsemőosztályra, később pedig ő is abba a szobába került, nagyon bírjuk egymást, már várjuk, hogy együtt tologassunk titeket.
A csecsemő osztály durva volt, hajnalban megszülettél, délutánra feltámogattak a 218-as szobába, majd közölték, hogy menjek a gyerekemért.
Első feladat: találd meg a gyereked a sok ordító csomag között.
Második feladat: ha kell tedd tisztába, senki nem mondja meg, hogy hogyan, de azt sem, hogy hogy vedd a kezedbe, ha még sosem fogtál gyereket.
Haramadik feladat: tedd cicire, hogy beinduljon a tej, azért nem baj, ha apa csinál tejfakasztó bulit...,persze nem mondják el, hogy mit hogyan kell csinálni, és amíg nem jön a tej, addig cukros vizet kap a gyerek, de azt is csak akkor adják, ha könyörögsz érte, de éjszaka jól teletömik vele, hogy a nővéreknek ne üvöltsön éjjel.
Amikor tehát hazamész, akkor már csak a fürdetés van hátra, amit oldjál meg egyedül, mert arról ne álmodj, hogy megmutatják, netán elmondják, küzdj, próbálkozz, nőlj fel a feladathoz, főleg úgy, hogy amíg van köldökcsonk, azt nem érheti víz.
Ez még csak a kezdet...