Eljöttünk nyaralni, lent vagyunk, süt a nap, nyakig ér a hálidéj, de...

Minden szép és jó, belerázódtunk az ismeretlen környezetbe, szépen alszol éjjel mint mindig, megfordultál minden oldalról, ezerrel nyomod a gőgicsélést.

Utálom a bogarakat, nem vagyok természetbarát, betonon nőttem fel, de itt millió darázs van, meg pók (ÁÁÁÁÁ), dongó, stb, amik repülnek össze-vissza. Féltelek, nehogy valamelyik megcsípjen, bár a nagy meleg miatt nem vagy kint, de azért néha igen.

Legújabb rémálmom, hogy a arcodon van egy nagy pók, és hogy nem merem levenni, bár anyatigris lettem, nem is gondoltam volna, hogy ekkora védelmező ösztön van bennem, ez a pók kérdés mégis kiakaszt.

Azt mondják ha tényleg megtörténik, hogy az arcodon lesz, gondolkodás nélkül fogom levenni, de nem akarom kipróbálni. Bejött a lakásba a teraszról egy igazi szörny (pók), te már az ágyadban voltál, így nem állt fenn a veszélye, hogy rád mászik, apádat ugrasztottam rögtön, nem tudta elképzelni mi történhetett, de kinyírta a dögöt.

Másnap reggel el is meséltem neked, hogy apa milyen szuperhős volt.