Minden kezdet nehéz, mondhatnám, ha ez lenne az első blog amit írnék.

Ezt a blogot most neked írom Lili, mert amikor felnőtt leszel, megkapod apa összes bejegyzését amit a fogantatásodtól addig ír amíg kedve és ideje lesz írogatni, mivel a vélemény szabad, és mindenkinek egy van belőle, ezért szeretném, ha néhány gondolat erejéig az én álláspontomat is megismernéd néhány dologról.

Két hetes vagy most, apád és én éppen kezdünk belerázódni abba, hogy megérkeztél, még hulla fáradtak vagyunk mind a ketten, nehezen tudunk pihenni, mindig készenlétben állunk. Próbálunk valami napirendet kialakítani, de nem könnyű. Az időjárás nagyon megvisel téged, és hasfájós vagy, de ezeken kívül nagyon nyugodt baba vagy. Nagy dolog az is, hogy amióta hazahoztunk a kórházból átalszod az éjszakákat, az első etetés fél ötkor vagy, utána még alszol nyolcig.

Szeretünk, és igyekszünk megtenni mindent, hogy a legjobbat adjuk neked, értem itt ezalatt a legjobb nevelés és gondoskodást, illetve minden másból is a legjobbat anélkül, hogy egy elkényeztetett picsát neveljünk belőled.