Ma csajos este van Lili, apa nincs itthon, szóval csak ketten vagyunk.

Ilyen még nem volt, este ketten még sosem voltunk, amikor még nem voltál akkor is utáltam, ha apa nem volt itthon vidéki munka miatt, de most hogy már vagy, még jobban nem szeretem ha nincs férfi a háznál.
Napközben eddig is sokat voltunk együtt ketten, nem volt gond, de este egyedül aludni az ágyban nem a legjobb.

Ma beszereltem az elemet a pihenőszékedbe, éppen üvőltöttél torkod szakadtából, vörös volt a fejed, és izzadt az a picsi kis nózid.
A szerelés után betettelek a székbe, megkaptad a cumid, bekapcsoltam a rezgést, és vártam a reakciód, homlokod összeráncoltad, az öklöddel toltad be a cumit a szádba, szívtad mint egy kis sáska, és a szemed a következőt mondta: "Ez most tetszik nekem, vagy nem, üvöltsek tovább, vagy végülis van ebben a cuccban valami..."
Eredmény: a homlokráncok szépen kisimultak, a kezed már nem volt ökölben, szemed szép lassan becsuktad, és elaludtál.
Felvettem videóra az egészet, mert ezt apádnak is látni kell.
Most éppen alszol a fürdetés után.

A mai pihenőszékes eseményen kívül, volt még azért említésre méltó más egyéb történés is, mégpedig az, hogy apával letettük a foglalót az új kocsinkra, nem terveztük a dolgot, de a csúnya multik keresztbe tettek nekünk, így azonnal lépni kellett. Érdekes érzéseim vannak, vétó jogom volt a vételárra vonatkozóan, mert már kétszer mentettem meg a családi kasszát a józan eszemmel apa hirtelen felindulásból történő autóvásárlási szándékával szemben, de nem éreztem azt, hogy itt élnem kellene ezzel a jogommal.
Nem volt rossz érzésem, inkább fura volt, hogy ilyen nagy dolgot veszünk, mérlegeltünk, átgondoltuk, jobb híjján így döntöttünk.

Remélem minden rendben lesz, hisz abban a kocsiban a család fog utazni, apa, te, és én.